A tanítványok elmenekültek, amikor Jézust elfogták. Attól rettegtek, hogy velük is ugyanaz fog történni, mint Jézussal, mert a barátai közé tartoztak. Bizony akkor még nem értették meg, amit nekik korábban mondott: hogy nem kell félniük, mert ő a halálból feltámad.
E félelmek közepette Jézus maga jelenik meg közöttük. És a szavai: „A béke legyen veletek!” nyugalmat és erőt nyújtanak számukra. Azt érzik, hogy nem veszítették el őt. A kezei erőt sugároznak azokon a helyeken, ahol a szög sebeket ütött rajtuk. Így a tanítványok felismerik, hogy ő tényleg feltámadt. Mint Ádám, az első ember, akit az Atya a világ kezdetén teremtett, s a lélegzetén keresztül az Atya az élet leheletét, a lelkét lehelte bele, ami minden emberben, mint isteni erő él. A Feltámadott lélegzetén keresztül azt élik át a tanítványok: újjáteremti egész lényüket a gyógyító szellem ereje által.
Az ő ereje él bennünk, az ő követei lehetünk, akik a többi embernek tovább ajándékozhatják ezt a gyógyító, isteni erőt. Az ő szeretete minden hibát megbocsájt, és az ő ereje az emberekben újat teremt.
Tamás nem volt ott, amikor Jézus Krisztus először megjelent a tanítványoknak. Így ő nem tudta elhinni, amit ők a vele való találkozásukról mondtak. Ezért máig is sokszor „hitetlen Tamásnak” nevezik. Amit ő maga nem látott, azt a gondolkodásával akarta megérteni, hogy biztosabban hinni tudjon. Így megtanulhatjuk tőle, hogy először az embernek meg kell találnia a valódi kérdést, ami a megértéshez segíti. Úgy is nevezhetnénk őt, hogy a „gondolkodó és kérdező Tamás”. Ő kérdez a sebekről, amiket a keresztre feszítéskor a szögek ütöttek a kezein, és az oldalán lévő sebről, ahol a római katona a dárdájával megszúrta. Mert Tamás azt gondolja: Ha meg tudom érteni, hogy a sebek, amik a halálát okozták, átalakultak, akkor tudom biztosan, hogy ő Jézus Krisztus.
A legnagyobb gondolkodási feladatot képviseli, hogy tanuljuk megérteni, hogyan tud Krisztus feltámadása óta találkozni minden emberrel?
Ha megtanuljuk feltenni a legfontosabb kérdést, akkor a gondolatok segítségével kinyílhatnak lelki szemeink. Ezek azt is képesek látni, ami a külső szemünk számára láthatatlan marad. Akkor felébred a hit ereje szívünkben.
Tamás azt élte meg, hogy Jézus Krisztus az ő kérdéseit felveszi és hagyja, hogy a válaszokat ő maga találja meg. Mert ő megtanulhatja érintve érezni a sebeket, és ezáltal felébred benne valóságosan a meggyőződés: Krisztus valóban feltámadt! A szíve megnyílik és csodálkozva ismeri fel, amit korábban még nem tudott hinni. Így ő a tiszta, megismerő szeretetből át tudja élni az ő lelkének Urát és Istenét.
Fordította: Radics Helga
Forrás: Das Neue Testatment für Kinder (Urachhaus)