A Keresztény Közösség megalakulásában döntő szerepet játszott Friedrich Rittelmeyer (1872-1938), aki később a közösség első Központi Vezetője lett. Ő a Német Protestáns Egyház egyik legnagyobb prédikátora volt, Nürnbergben tevékenykedett és Berlinben az „Új Egyháznál”. Rittelmeyer már több éve erősen foglalkozott a gondolattal, hogy miként lehetne belülről megújítani az egyházat. Tudatában volt annak, hogy az életteli vallásosság milyen nagy mértékben szenved a racionális bibliafelfogás miatt. Így arra törekedett, hogy a benne élő Jézus- képet (a tiszta ember képét) egy Krisztus-képpé (Isten fiának képévé) alakítsa át. Célja egy „Új reformáció” volt.

Amikor Rudolf Steinerrel (1861-1925), az Antropozófiai Társaság megalapítójával 1911-ben találkozott, ez nagyon mély benyomást tett rá és megerősítette a bátorságát, hogy útját következetesen folytassa. Rittelmeyer már ebben az időben elmélyülten meditált és komoly lelkészi tevékenységet folytatott, és ezzel együtt a belső életére vonatkozóan is fontos impulzusokat kapott Rudolf Steinertől. Arra azonban, hogy a saját egyházán kívül egy másik egyházat alapítson, abban az időben még egyáltalán nem gondolt.

Az erre vonatkozó indíttatást a fiatal teológusoktól és diákoktól kapta. Ők az első világháborút követő összeomlás miatt arra a meggyőződésre jutottak, hogy az emberiség megújulása érdekében a legfontosabb dolgokat belsőleg, vallási téren kell megalkotni. Közülük a legtöbben már eleve alkalmatlannak találták a létező egyházakat erre. Egyéni indíttatásokon keresztül végül összeállt egy kör, aki úgy látta, hogy Rudolf Steiner az a személyiség, aki ebben a kérdésben tanácsot és segítséget képes adni. Megkérdezték, hogy tudna-e segíteni a vallási élet megújításában és egy új egyház alapításában. Steiner aki átfogó ismeretekkel rendelkezett a különböző mozgalmak alapítása területén, és közre is működött ezekben – mint pl. a biodinamikus mezőgazdaság, a Waldorf pedagógia, az antropozófiai orvoslás és gyógyszerelőállítás és még több más terület – igent mondott. Emil Bock (1895-1959) felvette a kapcsolatot Rittelmeyerrel.

Alapítás

Így jött létre 1921 júniusától kezdődően egy előadássorozat, melyben Steiner nemcsak, mint a teológiai irodalom és szakramentalizmus kimagasló ismerője, hanem elsősorban, mint ember és tanító nyilvánult meg. Nemcsak a különböző teológiai kérdések megvitatására került sor, hanem olyan képességek kifejlesztésére, mint a Biblia megértése, a prédikáció, lelkipásztori tevékenység, a közösségalapítás és végül a celebráció és zsolozsmázás. Sokak számára személyes tanácsokat adott és segített a sorsproblémáik megoldásában. De a körön belül először is tisztázódnia kellett annak, hogy ki az, aki a teológiai vitákat részesíti inkább előnyben és ki az, aki a cselekvés útjára akar lépni. Így végül is a sok érdeklődőből 45 elszánt tag maradt.

1922 szeptemberében pappá szenteléssel történt az alapítás Dornachban, az első Goetheanumban. Ezután gyülekezeteket kellett alakítani. A fiatal papok elindultak Németország nagyvárosaiba, később Bécsbe és Prágába, és élénk közösségépítés vette kezdetét. Stuttgartban rendezték be a központot, melynek élén Rittelmeyer volt és a papneveldét is, amelyből a Keresztény Közösség Főiskolája alakult. 1924 őszéig folytatta Rudolf Steiner az előadásait, ezután azonban betegsége miatt végleg abbamaradtak.

További fejlődés

Egy évtizedre rá a politikai történések zavaróvá váltak. 1941 júniusában Németországban és Ausztriában betiltották a Keresztény Közösséget, a könyveket és írásokat megsemmisítették, a papokat internálták. Ennek ellenére kis csoportokban illegalitásban, sőt még magukban a koncentrációs táborokban is időnként tovább működött a kultikus tevékenység.

A világháború végeztével kezdetét vette az újjáépítés. Gyorsan elterjedt a mozgalom a szomszédos országokban is, és ma már minden kontinensen, a világ sok országában működnek a Keresztény Közösség gyülekezetei.