Open/Close Menu Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.

2018. augusztus 23-án lépett át Engelbert Fischer a másik világba. Emlékét most az alábbi írással idézzük fel, mely a Keresztény Közösség 2018 karácsonyi körlevelében jelent meg. Az évfordulón túl a Michael/Mihály-időszak közeledtével Engelbert Fischer gondolatai aktualitást kapnak, kapcsolatot teremtenek vele, és elgondolkodtató tartalmukkal örök kapaszkodót jelentenek számunkra.

Engelbert Fischer (1944.05.23-2018.08.23.) Gwendolynnal

Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Gwendolyn és Engelbert Fischert nem tudja olyan távol vinni tőlünk a sors, hogy az együtt töltött évek alatt nekünk ajándékozott kincseiket, amelyekkel gazdagítottak bennünket, a támogató-segítő tanácsaikat, éltető prédikációikat, tartalmas és ébresztő gondolataikat ne emlegetnék fel sokan időről-időre, és ne töltené el mély hála érte szívüket. És lám, ebből a kincsesládából még ma is előkerülnek ébresztő gondolatok, amelyek társunkká szegődhetnek és megelevenedhetnek a szívünkben, még ha az évkör másik időszakából hangzanak is fel. Talán nem véletlenül.

Molnár Zsuzsa

A mindennapok pillanatai – apró gyakorlatok a Krisztussal való átalakuláshoz

Engelbert Fischer 2016 Michael-napi gondolatai

Szabadon választható pillanatok ezek, amelyeket nem kell rendszeresen megismételni, nincs meghatározott tartama, csak a „jelenlét”. Érdemes megfigyelni és felfedezni, hogy változnak-e a kapcsolataim és hogyan. Hogyan válaszol a saját lelkem vagy akár a környezetem ezekre.

Egy gondolatnyi időt szentelni a kérdésre pl. egy nehéz találkozás alkalmával vagy egy konferencián: Tiszta-e a gondolkodásom vagy ítéletek és elvárások foglalják le? Tudok-e őszintén reménykedni egy gyógyulást hozó folyamatban, eredményben, vagy csak a győzelmem fontos a másik felett? A szavaimban és a világhoz való viszonyulásomban van-e helye Krisztusnak?

Egy pillanatra megállni mielőtt egy ajtó kinyílna előttem és azt mondani: Most „valaki” rám fog tekinteni.

Befelé figyelve a megfelelő pillanatban elhatározni: A fájdalmat, amit hordoznom kell, mostantól mint hozzám tartozót akarom hordozni.

Egy pillanatra megállni, s egy mindennapos berögződött tevékenységre rátekintve azt mondani: Ahogyan eddig csináltam, úgy soha többé nem fogom. Ma ez a döntésem itt részévé válik az életemnek.

Egy tevékenység megkezdése előtt befelé összpontosítani és azt mondani: A teljes lényemmel akarom magam beleadni, aztán jöjjön, aminek jönnie kell, én is ott leszek!

Rövid figyelmet szentelni és tudatossá tenni pl. a villamoson, hogy milyen gazdag életű akár a szemben ülő, újságot olvasó ember, akinek múltja és jövő adta sorsa van, sokféle emberi kapcsolattal. Őt is egy angyal kísér hűségesen.

A városban járva-kelve, amikor egy koldussal, hontalannal, rendőrrel vagy bárki mással találkozom, befelé figyelni és megkérdezni magam: Mi módon tudnék ezeknek az embereknek örülni? Van esetleg lehetőségem ezt kifejezni nekik?

Megállni egy pillanatra, majd tudatossá tenni: A hátam mögött még ott van egy kis lila árnyalatú fény abból, ami egy arcból sugárzott. Ott voltam vasárnap, hozzá jövök most is.

Nyilvános helyen étkezésnél, büfében vagy étteremben, ahol a beszélgetések moraja ide-oda áramlik és a zene is hangos, befelé figyelni, majd az étel fölött egy apró, áldó keresztet vetni.

Befelé elcsendesedve rátekinteni az egyik embertársamra, és a parszifáli kérdést belülről elevenné téve megkérdezni: Mi bánt Téged? Mire van szükséged?

Lehetőség szerint a nap folyamán többször befelé tekinteni, magunkat teljesen kiegyenesíteni, majd gyakrabban, még magasabbra egészen az égig.

Elcsendesedni és egy idegenre pillantva megkérdezni magamtól: Hogyan jelenik meg Krisztus ebben a tekintetben? Egyáltalán nem, vagy mégis…?

© 2019 A Keresztény Közösség Egyház