VISSZAEMLÉKEZÉSEK

2018. augusztus 23-án lépett át Engelbert Fischer a másik világba. Emlékét most az alábbi írással idézzük fel, mely a Keresztény Közösség 2018 karácsonyi körlevelében jelent meg. Az évfordulón túl a Michael/Mihály-időszak közeledtével Engelbert Fischer gondolatai aktualitást kapnak, kapcsolatot teremtenek vele, és elgondolkodtató tartalmukkal örök kapaszkodót jelentenek számunkra.

Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy Gwendolyn és Engelbert Fischert nem tudja olyan távol vinni tőlünk a sors, hogy az együtt töltött évek alatt nekünk ajándékozott kincseiket, amelyekkel gazdagítottak bennünket, a támogató-segítő tanácsaikat, éltető prédikációikat, tartalmas és ébresztő gondolataikat ne emlegetnék fel sokan időről-időre, és ne töltené el mély hála érte szívüket. És lám, ebből a kincsesládából még ma is előkerülnek ébresztő gondolatok, amelyek társunkká szegődhetnek és megelevenedhetnek a szívünkben, még ha az évkör másik időszakából hangzanak is fel. Talán nem véletlenül.

Molnár Zsuzsa

A mindennapok pillanatai – apró gyakorlatok a Krisztussal való átalakuláshoz

Engelbert Fischer 2016 Michael-napi gondolatai

Szabadon választható pillanatok ezek, amelyeket nem kell rendszeresen megismételni, nincs meghatározott tartama, csak a „jelenlét”. Érdemes megfigyelni és felfedezni, hogy változnak-e a kapcsolataim és hogyan. Hogyan válaszol a saját lelkem vagy akár a környezetem ezekre.

Egy gondolatnyi időt szentelni a kérdésre pl. egy nehéz találkozás alkalmával vagy egy konferencián: Tiszta-e a gondolkodásom vagy ítéletek és elvárások foglalják le? Tudok-e őszintén reménykedni egy gyógyulást hozó folyamatban, eredményben, vagy csak a győzelmem fontos a másik felett? A szavaimban és a világhoz való viszonyulásomban van-e helye Krisztusnak?

Egy pillanatra megállni mielőtt egy ajtó kinyílna előttem és azt mondani: Most „valaki” rám fog tekinteni.

Befelé figyelve a megfelelő pillanatban elhatározni: A fájdalmat, amit hordoznom kell, mostantól mint hozzám tartozót akarom hordozni.

Egy pillanatra megállni, s egy mindennapos berögződött tevékenységre rátekintve azt mondani: Ahogyan eddig csináltam, úgy soha többé nem fogom. Ma ez a döntésem itt részévé válik az életemnek.

Egy tevékenység megkezdése előtt befelé összpontosítani és azt mondani: A teljes lényemmel akarom magam beleadni, aztán jöjjön, aminek jönnie kell, én is ott leszek!

Rövid figyelmet szentelni és tudatossá tenni pl. a villamoson, hogy milyen gazdag életű akár a szemben ülő, újságot olvasó ember, akinek múltja és jövő adta sorsa van, sokféle emberi kapcsolattal. Őt is egy angyal kísér hűségesen.

A városban járva-kelve, amikor egy koldussal, hontalannal, rendőrrel vagy bárki mással találkozom, befelé figyelni és megkérdezni magam: Mi módon tudnék ezeknek az embereknek örülni? Van esetleg lehetőségem ezt kifejezni nekik?

Megállni egy pillanatra, majd tudatossá tenni: A hátam mögött még ott van egy kis lila árnyalatú fény abból, ami egy arcból sugárzott. Ott voltam vasárnap, hozzá jövök most is.

Nyilvános helyen étkezésnél, büfében vagy étteremben, ahol a beszélgetések moraja ide-oda áramlik és a zene is hangos, befelé figyelni, majd az étel fölött egy apró, áldó keresztet vetni.

Befelé elcsendesedve rátekinteni az egyik embertársamra, és a parszifáli kérdést belülről elevenné téve megkérdezni: Mi bánt Téged? Mire van szükséged?

Lehetőség szerint a nap folyamán többször befelé tekinteni, magunkat teljesen kiegyenesíteni, majd gyakrabban, még magasabbra egészen az égig.

Elcsendesedni és egy idegenre pillantva megkérdezni magamtól: Hogyan jelenik meg Krisztus ebben a tekintetben? Egyáltalán nem, vagy mégis…?