A vallásos nevelésről – különböző életkorokban

„A vallás átélése valójában magában az emberben rejlik. Mi ezt nem tudjuk beleültetni a gyermekbe, hanem az ő lelkéből kell a felszínre hoznunk. De úgy, amint nem orrunkkal, hanem szánkkal eszünk, úgy azt is tudnunk kell, hogy csak a megfelelő életkorban tudjuk a vallást közel hozni az emberhez. A valóságos szellemi megismerésen keresztül tanuljuk meg a megfelelőt a megfelelő korban megadni, és a gyermek azt veszi fel, ami az adott időben megfelel a képességeinek.”

„Akármilyen vadóc is lehet a kisgyermek, az érzéki világ iránti odaadása és ahhoz való kapcsolata szempontjából feltétlen vallásos a hangulata, mert ő maga teljesen az akar lenni, amit a környezetében lát és érzékel.”

(Részlet Rudolf Steiner:  “A vallási és erkölcsi nevelés az antropozófia megvilágításában” című előadásából. 1922.11.04.  GA 297).

 

Az egészen kicsi gyermeknek biztonságra, nyugalomra, ritmusra, melegségre, megfelelő táplálékra és pihenésre, mindenekelőtt pedig szeretetre van szüksége. Ha mindezek megvannak, akkor a gyermek bizalommal fordul az őt körülvevő világ felé, és növekszik, gyarapodik benne.

A fejemtől a lábamig
Isten képmása vagyok.

A szívemtől a kezemig
Érzem Isten leheletét.

Amikor szóra nyitom számat
Isten akaratát követem.

Amint megpillantom Istent
Apában és Anyában,
Minden kedves emberben,
Állatban és virágban,
Fában és kőben,
Nem félek semmitől
És szeretek mindent,
Ami körülvesz.

Rudolf Steiner

Az élet első három évében a kisgyermek Isten-képe egy anya- és egy apa-Isten.
Mindaz, amit tőlük kap – a szavak, a gesztusok, a tettek, sőt az érzések és a gondolatok is -, beépülnek a gyermek fizikai és lelki felépítésébe. Ebben az időszakban ha a kisgyermek megtapasztalhatja, hogy a körülötte élők áhitattal és tisztelettel fordulnak egymás és az isteni-szellemi világ felé, akkor az az egészséges vallásos érzületet erősíti benne.
A hétköznapok és az ünnepnapok különbségének megtapasztalása, egy ünnepi szépen terített asztal, egy gyertya, egy ének, egy mese, egy rövid ima… ezek mind ahhoz a “szertartáshoz” tartoznak, amire az élet első 7 évében egy kisgyermeknek szüksége van.
A kisgyermekek a közösségben is átélhetik ezeket a pillanatokat, amikor a családjukkal együtt résztvesznek egy-egy ünnepen, ahol közösen énekelünk, és elhangzik egy ünnepi időszakhoz kapcsolódó történet vagy mese.

A második hét évben – 7-14 éves korig – az iskoláskorúaknak szóló szertartáson vehetnek részt a gyermekek. A kortársaikkal együtt állnak az oltár előtt, ahol közösen mondanak el egy imát, és az evangéliumból hallanak egy részt.
Ebben a rövid szertartásban Krisztushoz, az emberi szeretet tanítójához emelhetik fel érzéseiket és gondolataikat.

14 éves korban a konfirmáció szentségét fogadhatják közösségünkben a gyermekkorból az ifjú korba lépő fiatalok. A konfirmációt egy éves felkészülési folyamat előzi meg, ahol az evangéliumokkal, a szentségekkel ismerkedünk.

14 éves kor után a fiatalok a felnőtteknek szóló Emberszentelő szertartáson és a közösség valamennyi további rendezvényein is részt vehetnek. Ennek nem előfeltétele a keresztelő és a konfirmáció, hanem ez a részvétel egy szabad, egyéni döntésből fakadóan történik.