Evangéliumrészlet: János 20,19-29
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
*****
Természetesen a sebeit mutatta meg nekik. Képzeljük csak el, mit idézett elő tanítványaiban egy ilyen látvány: ellentmondó érzéseket – örömöt, hogy élve látják; bánatot a sok szenvedése miatt, tudván, hogy mivel járultak ehhez hozzá ők maguk is; megerősítést, amikor kínszenvedésének jeleiben bizonyságot találtak, hogy Ő maga az.
Talán eltűnődünk azon, hogy a sebei nem gyógyultak be. Különös, ha meggondoljuk, hogy a Világ Gyógyítója, aki legyőzte a halált, nem tüntette el, nem akarta eltüntetni a testén okozott sebeket. Lényének részévé váltak.
Azért történt így, mert magukból a sebekből lettek az átváltozás helyei. A sebek ejtésébe az emberiség minden fájdalma és gyűlölete beleáradt. De Ő belülről sebeit a fény kapuivá változtatta. Megsebzett szívét, kezeit és lábait olyan helyekké változtatta, ahonnan fény árad ki a világba. Ebben a fényben, a krisztusi fényben tudtak látni a tanítványai. Látták és érzékelték győzedelmes lelkét, amely békét és szeretetet sugárzott feléjük.
Biztatja Tamást, ahogy minket is biztat: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet!” A Krisztus sebeiből áradó fényben Tamás keze és szíve látóvá válik. Kinyújtja kezét és érzi a meleget és fényt, ami Krisztusból, a Győzedelmesből sugárzik. Az átváltoztatott szenvedés fénye megnyitja a szemeket – a kéz szemeit, a szív szemeit.
Krisztus szenvedése kétséget nem hagyva megmutatta, ki Ő: Ő az, aki segít nekünk látni. Ő az, aki segít nekünk bízni a sorsban, és békességben növekedni.
Fordította: Boros Mária
Forrás: www.thechristiancommunity.org