János 20,19-29
„Tamás azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom…., nem hiszem!” (János 20,19-29)
Mindent, ami az elmúlt két hétben történt Virágvasárnap óta, egy szóval jellemezhetünk: beteljesülés. Minden, amit a múltban jósoltak: a próféták írása, az emberiség megmentése beteljesült.
Az embert elfogták, elítélték, ahogy a próféták írták. Keresztre feszítették őt, egy embert, akinek a szívében Isten lakott: Krisztust. Ő teljesen emberré vált. És emberi halált halt a kereszten. És sírba helyezték, ahogy az akkoriban az embereknél szokás volt. De aztán – azon a húsvét reggelen – minden más lett: a súlyosan elzárt sír előtt a kő el volt hengerítve, a sír üres volt. És a három asszony, aki a sírhoz ment, látja, hogy a nagy kő el van hengerítve a sír elől; és ahogy az asszonyok belépnek a sír belsejébe, nem látják az elhunytat, csak egy „fehér ruhába öltözött ifjút” (Márk 16), aki a húsvéti örömhírt hirdeti nekik: Krisztus feltámadt!
Születésünkkor megajándékoznak bennünket érzékszerveinkkel: szemeinkkel látjuk egymást, a természet csodáját, a színeket; füleinkkel dallamokat hallunk, a madarak énekét és a szavakat is; illatokat és ízeket érzünk. De melyik érzékszervünkhöz kapcsolódik hitünk?
Tamás, aki hajlandó lett volna meghalni Lázárral, aki hallotta mestere szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet”, akinek Krisztus jelentőségteljesen mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”, nem tudott hinni a feltámadásban, „…ha én magam nem látom…nem hiszem!”
Ha Tamás, a tizenkét tanítvány egyike nem volt képes hinni, hogyan kelhetne szárnyra a mi hitünk, hogyan tudnánk tudatosságunkat kitágítani?
A mi tudatunk már sokkal kiterjedtebb, messzebbre látunk és jobban hallunk. Mert ami 2000 évvel ezelőtt történt, az az emberiség új fejlődésének, a tudatosság kialakulásának kezdete volt. És bár vannak idők, amikor csak egy nehéz, nagy követ látunk a sír szájánál, a sír még akkor is kinyílik, újra és újra. És az élet bennünk áramlik, Krisztus öröme szívünkben repes, és az ő szeretete felébreszti bennünk a reményt. Tudjuk: Krisztus feltámadt!
Ebben hiszek, az Ő Feltámadásában.
Tuula Huhtala-Salmisto, 2020. 04. 19-én
Fordította: Radics Helga
Forrás: Kristiyhteisö Helsinki, A Keresztény Közösség Helsinki Gyülekezetének facebook oldala
Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.