Ernst Barlach alkotása
„Félelem és betegség nélkül olyan lenne az életem, mint egy csónak evezők nélkül”
Eduard Munk (norvég festő és grafikus, 1863-1944)
Hogyan tudjuk a betegséget, mint tanulási, fejlődési lehetőséget elfogadni?
Egyáltalán tudatában vagyunk-e a betgségeinknek, és tudunk-e hálásnak lenni értük?
Ha az ember jól van, egésznek, egészségesnek érzi magát, akkor talán kevesebbet foglalkozik tudatosan a testi-lelki-szellemi szükségleteivel. Amikor azonban a belső egyensúly felborul, valahol hiány vagy éppen többlet keletkezik, akkor a szervezet jelzéseket ad le, és ezt általában különböző betegségek formájában teszi. Felbomlik az egység önmagunkkal és a világgal.
Ezt az egységet, egyensúlyt ilyenkor többféle módon próbálhatjuk meg helyreállítani, ám az minden helyzetre igaz, hogy valamin változtatni kell, valamire több figyelmet kell szentelnünk, mint eddig.
Egy vallási közösségben való részvétel, a szertartások, vagy az egyéni segítő beszélgetések segíthetnek abban, hogy a fizikai világban élő ember tudatosabban kapcsolódjon össze teljes önvalójával, a lelki-szellemi emberrel, hogy az egység, az egész-ség újra helyreálljon, és a folyamatból új képességek, új erők születhessenek.
„A betegség nem más okból jön létre, mint hogy éljünk a gyógyulás lehetőségével.”
Rudolf Steiner (a szellemtudomány, az antropozófia kutatója, 1861-1925)