Ef 6,10-20
Egy konfliktusokkal és válságokkal teli világban a béke olyan fogalommá lett, amely többé nincs összhangban a kegyetlen valósággal. A háborús övezetekben a béke gyakran távoli ígéretté, illúzióvá vált. Helyében egy olyan kifejezés jött létre, mely közelebb áll a kijózanító igazsághoz: „fegyverrel fenntartott béke”; arra a körülményre alkalmazzák, amelyben a békét – ha kell – erőszakkal tartják fenn.
Ha egy erőszakkal teli világban meg akarjuk magunkat tartani, fel kell fegyverkeznünk. A pacifizmus szép álmai nagyjából füstbe mentek a múlt században. A mi időnkre már nem érvényesek. Ehelyett a túlélésért való küzdelem vált napi realitássá. A társadalmi és politikai életben versenyről és erőről beszélünk. A magánéletünkben asszertivitásra és készenlétre van szükségünk. Mit tehetnénk még, hogy ne tiporjon bennünket senki a lába alá?
Fegyverrel fenntartott béke – talán vethetnénk egy második pillantást erre a kifejezésre. A nyugalom és biztonság utáni keresésünkben rendszerint külső bizonyosságokba kapaszkodunk, hogy megvédjük magunkat az erőszakkal szemben. Ezek a bizonyosságok pedig mostanra fokozatosan elmaradoztak, eltűntek.
A béke egy erőszakos világban csak úgy lehetséges, ha szellemi fegyverzetet öltünk magunkra – a Hit pajzsát, a Gyógyulás sisakját, a Szellem kardját. Csak azok tudják igazán, mit is jelent valójában a fegyverrel fenntartott béke, akik ezekkel a fegyverekkel harcolnak.
Mert aki megronthatatlanul hű marad a Szellemhez, azt a Szellem meg is védi.
2020. október 11.
Megjelent az Észak-amerikai Keresztény Közösség honlapján
Fordította: Boros Mária