Lélegzetelállító a csönd. Kora reggeli kórusénekük után a szárnyas teremtmények megpihennek, kivéve az alkalmanként lemaradozót, aki később ereszti ki hangját, hogy dicséretet zengjen egy Isten teremtette új – ezüst, arany és zöld – nap dicséretére.
Egy tábori diákkísérővel ülök együtt egy kiszolgált lakókocsi „rusztikus” kabinja előtt, melyet néhány napra felajánlottak nekünk. Az összes reggeli ének, melyet a gyermekek kabinjai és sátrai előtt szoktunk énekelni ébresztőként, és a dalok, amelyek 120 gyermekből és tábori diákkísérőikből álló „kórusunk” szájából felhangzottak és betöltötték a teret a reggeli gyülekezőinken, crescendóvá erősödnek, majd elhalnak.
Ahogyan a madarak hajnali kórusa átadja helyét a pisszenéstelen csöndnek, és az egész természet a visszhangjukra fülel, ugyanígy némultak el a gyermekek, amikor az előző napi történet továbbszövődött. Milyen aranyfényű, becses emlékek ezek! Végtelen hála a fiataloknak, akik olyan készségesen vállalták a feladatot, hogy teremtenek három felejthetetlen hetet a gyerekeknek, félreteszik önmagukat, amíg a gyerekekre figyelnek, pedig maguk is csak pár évvel ezelőtt voltak azok.
Igen, sok baj van a világgal, de még mindig születnek gyerekek – jóllehet a statisztikák szerint számuk a világ sok részén fogyatkozik. Egyelőre azonban még ők a forrásai a tiszta víznek, a friss ötleteknek, az új impulzusoknak, melyekre megrekedt világunknak olyannyira szüksége van. Nagy reményeket táplálnak, hogy az általuk hozott, kínált lehetőségek rálelnek arra az iránymutatásra és támogatásra, amelyre szükségük van a saját kibontakozásukhoz és a bátor kísérletekhez, melyekkel a szellemi ideákat földi tettekre váltják.
Gondoljatok minden gyerekre úgy, mint akiben a változás hajtóereje testesül meg. Ne tompítsátok el a szellemüket tabletekkel és képernyőkkel, intellektuális tényekkel, kioltva ezzel bennük minden csodálkozást, kíváncsiságot és képzeletet. Ha mégis így tesztek, végeredményben a mennyei lázadókból, akikre nagy szükségünk van, jövőbeli romboló radikálisokat vagy megnyomorított lelkeket neveltek, akik érzelmileg és mentálisan azért küzdenek, hogy a felszínre jöjjenek egy kis „friss” levegőért egy halálos súllyal lehúzó világban.
Nem szabad, hogy elmulasszuk teljesíteni felelősségünket a fiataloknak – „égből jövő, okkal lázadóknak” – adandó iránymutatásban és támogatásban, tulajdonképpen az emberiség előrevitelében. Segítenünk kell, el kell takarítanunk az útból a roncsokat, hogy ők azt láthassák: álmaik, eszméik, kezdeményezéseik az emberiség javáért, a föld jólétéért valóra váltott tettekké lettek.
Gisela Wielkinek, A Keresztény Közösség papnőjének Facebook-bejegyzése 2024. július 14-én
Fordította: Boros Mária