Open/Close Menu Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.

A húsvét vasárnap – ahogy mindig – jött és ment, de a húsvéti időszak még negyven napig, a mennybemenetel napjáig folytatódik. E hat hét során hangzik el az emberszentelő szertartásban a húsvéti időszaki ima. A passióidőszak alatt hallottakhoz képest azt vesszük észre, hogy a motívumok átalakuláson esnek át, átváltoznak húsvét fő motívumaivá. Az átváltozási folyamat ugyanazokon a „helyeken” megy továbbra is végbe: a szívben, a vérben, a lélegzetben és a tudatban. A változást a hatásokban fedezhetjük fel.

A passió idején üres szív most teli, a hideg földi hajlékba hő költözött, elhagyatottságunkra a szellem hoz vigaszt, és szomorúságunk a halál legyőzését átélve örömre változott.

Nyilvánvalónak tűnhet, hogy a húsvéttal a szomorúság eltávozik, és helyét ujjongás és öröm veszi át bennünk. Ezt éljük át és ünnepeljük, különösen a gyermekekkel. Ha azonban az ünneplés főként az érzelmi világunkban zajlik, figyelmünket nagyon hamar az élet miatti aggodalmak és a napi feladatok követelik maguknak, a húsvét mélyebb jelentése pedig elhalványul, háttérbe szorul. Pedig a húsvét a keresztény élet középpontja kell, hogy legyen az egész év folyamán. Neki kell „ízt” és „színt” adnia az összes többi ünnepnek, valójában mindennek, amit az év során átélünk. A húsvét ezen oldala még erőteljesebben megmutatkozik a húsvéti időszak emberszentelő szertartásaiba illesztett imában. A húsvéti betoldásból kiviláglik, hogy a feltámadás nemcsak értünk, emberekért történt; elhangzik benne, hogy ujjongás és öröm él a Föld levegőkörében, a Föld lélegzete a Napban él és a szellem erejét sugározza szét. Krisztus által a húsvét újraegyesíti a Föld szellemi erőit a Nap-erőkkel. Krisztus húsvéti tette helyreállított valamit a mindenséggel való egységből, valamit, ami a bukás óta szétszakítva létezett.

De ennél még több történt: az ember lénye úgy illeszkedik azóta a világmindenség szövetébe, ahogy az korábban sohasem volt lehetséges. Az az igazság, hogy húsvét vasárnaptól kezdve minden más. Persze időbe telik majd, amíg az emberi lény úgy ébred rá erre a tényre, hogy saját tudatából fakadóan alakítja át viselkedését. A betoldás úgy folytatódik, hogy Krisztus belépett az életlüktetésünkbe, ahonnan képes átváltoztatni a lelkünket. Mindenekelőtt a lélek odaadásáról hallunk. Az odaadás szó angol megfelelője, a „devote”, a latin „devotusból” származik, ami azt jelenti: odaadott, felajánlott, neki szentelt. A „de” előképző jelentése: tetőtől talpig, vagyis egészen, a „vote” szó pedig a latin „vovere” igéből ered, mely azt jelenti: szentelni, odaszánni, felajánlani, de egy másik latin igéhez is köthető, a „votare” szóhoz, mely azt jelenti, hogy esküt, felajánlást tenni, megígérni, vágyat kinyilvánítani. Így maga a „devoted” (odaadó) szó felöleli a vallási, társadalmi és politikai világokat is, s így jelzi a más életterületeken is megjelenő vallási alapot, áthallást. Képzeljük csak el, milyen más lehetne a világ, ha jobban érzékelnénk ezt a mögöttes valóságot, amikor egy választáson szavazunk (szavazni angolul: vote), vagy elkötelezzük magunkat egy indítvány vagy cselekvési terv mellett, vagy amikor házassági esküt teszünk.

A betoldás azután néhány egészen rendkívüli képet rajzol elénk, hogy még élőbbé tegye számunkra azt, ami a feltámadással történt: azt, ami a halál láncait levetve feltámadt a sírból, ami a fényben újjászületett Krisztus életében, és ami gyógyítja az ént a lélek mélységeiben. Az ember felépítéséről szólva beszél a lénytagok átváltozásáról, mely a feltámadási erőknek köszönhető. Ami azonban a leginkább magával ragadó, az az utána következő gondolat. Az ember lelke, amely addig sír volt, megnyílt és immár oltárrá vált. Krisztus mint pap celebrálja a felajánlást ennél az oltárnál, melyet nem gyertyák, hanem az ember szellemfénye világít meg. Majd az ima újra a végsőkig tágítja tér- és időérzékelésünket, amikor azt mondja, hogy Krisztus ezt a felajánlást az emberi lélek oltáránál a távoli világoknak és a közeli Földnek hozza az idők végezetéig.

Lehetnek-e ennél szebb, biztatóbb, reménytelibb képek, melyek egyszerre nyilvánítják ki, hogy részesei vagyunk Krisztus művének és céljainak, ugyanakkor jelzik az irántuk való felelősségünket is? Ebben a rövid próbálkozásban, melynek célja az időszaki ima és a húsvéti betoldás bemutatása volt, elegendő magot fedezhetünk fel ahhoz, hogy tovább elmélkedjünk a húsvét mélyebb jelentéséről a mennybemenetelig tartó negyven napon, és tulajdonképpen egész hátralévő életünkben.

Fordította és átdolgozta: Boros Mária

Forrás: https://www.thechristiancommunity.org/blog/the-easter-epistle-and-insert

2021. április

© 2019 A Keresztény Közösség Egyház