Open/Close Menu Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.
Szentjánosbogarak

E heti evangéliumrészlet: Máté 3,1-17

Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. (Mt 3,1-13)

Szent János ünnepe a nyári napforduló környékére esik, amikor leghosszabb a nappal. De valóban így van? Ilyenkor a déli féltekén ugyanúgy Szent János időszaka van, a nappal ott viszont most a legrövidebb. A világosságban vagy a sötétségben gyökerezik Szent János ünnepe?

Mindkét kép igazat mutat, mivel Krisztus fénye azért jött el hozzánk, hogy bevilágítsa az ember belső sötétségét.

Amikor az északi féltekén örömmel adjuk át magunkat a nyári világosságnak, gondolati világunk ezzel egyidőben elsötétül és eltompul. Érzékszerveinken keresztül kiáradunk, és összeolvadunk a világ természeti jelenségeivel. Észleleteink rendszerint lepattannak az átélt jelenségekről, így csak a dolgok külső felszínét ismerjük meg. Olyannyira lefoglal bennünket ez a csalóka látszattevékenység, annyi életenergiát használunk el rá, hogy gondolatainknak talán már nem lesz erejük a mélységekbe hatolni.

Ez az energiaváltozás a nyári napforduló tájékán olyan, mint a bukás problémájának rövid újraélése. Annyira elbűvölnek bennünket a fizikai fény és a világ formái, hogy figyelmünk elterelődik a Szellem fényéről és működéséről – mind saját bensőnkben, mind a természetben.

A puszta fényes és hevítő napja alatt hirdette János a „metanoiát”, a „bűnbánat keresztségét” (Mk 1,4). Talán jobb lenne a bűnbánat helyett a kifejezést így értelmezni: „Változtassátok meg a szíveteket és az elméteket, mert belső sötétségben éltek, még ha kívül fény vesz is körül benneteket.”

Innen indul a keresztény út: először ráébresztenek bennünket saját sötétségünkre és a világ világossága iránti vágyakozásunkra. A János-időszak azután tíz nyári evangéliumi elmélkedésre hív az útról és a metanoia folyamatáról, melyen keresztül eljuthatunk Őhozzá és egyesülhetünk Ővele, aki a világ világossága és élete.

Természetes, hogy nem szívesen lépünk erre az útra, ha nem ismertük fel, milyen sötét van odabenn. Talán segítene nekünk itt, a földgolyó északi felén, ha – legalább egy belső – utazást tennénk a déli féltekére!

Fordította és átdolgozta: Boros Mária

© 2019 A Keresztény Közösség Egyház