Open/Close Menu Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.

E heti evangéliumrészlet: Lukács 11,14-36

* Peter Skaller: A sötét mélység választása *

Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van Jónásnál.”  (Lk 11,29-32)

Az északi féltekén a Passió-időszak nincs összhangban a természettel. Az oltárelő terítő (antependium) és a kultikus ruhák feketére váltanak, miközben a tavasz egyre növekvő fényt, meleget áraszt szerteszét, zsenge hajtásokat növeszt és pirosló leveleket csalogat elő, a színes madárkák pedig vígan énekelnek mindenfelé. A keresztény embernek azonban ilyenkor egy hideg, sötét mélység kerül az útjába.

Épp amikor úgy szeretnénk boldogan eggyé válni a természet újonnan támadó életével, kiragadnak bennünket ebből az áramlásból. A kereszthez vezető fekete ösvény úgy terül elénk, mint egy erőteljes belső ébresztő, mely jelzi: az igazi emberré válás ösvénye másfelé vezet, mint a természet útja.

A feketeség válságot idéz elő, amint választás elé kerülünk. Vajon szembenézünk-e vele szabadon, és belépünk-e az emberré válás útján tátongó mélységbe vagy sem?

Talán bátran azt választjuk, hogy végigmegyünk a feketeségen. Vagy talán mindenféle kifogást kitalálunk, hogy megkerülhessük, gondolván, hogy van egy kényelmes, „tavaszias”, természetes ösvény az emberré válás felé vezető úton. De nincs.

Jónás azt választotta, hogy dobják ki a hajóból a sötét mélységekbe, az óriási tengeri szörny gyomrába. Jézus pedig azt, hogy szögezzék a halál keresztjére. A „jel” „e nemzedék” számára az, hogy a halál gyomrába kerülést kell választania, hogy megtalálhassa a magasabb életet, mely túl van a természeten.

Igen, a természet a csodák forrása, amelyért hálásak lehetünk. De nem a szabadság és nem a Szellemben való igazi élet forrása. Az ember nem születhet automatikusan a keresztény útra, és nem járhat úgy rajta, ahogyan az évszakok természetes módon folynak egymásba, vagy ahogyan a fizikai testünk fejlődik.

Az emberré válás azt jelenti, hogy a feketét, a mélységet választjuk, mindent kockára teszünk, és lehetőséget adunk Istennek, hogy a Húsvét új életre keljen általa. A húsvéti oltár vörös és zöld színei egy belső tavasz ébredését jelzik, és olyan hatalmas meleg és élet árad szét benne, hogy az felülmúl a természetben létező minden hőt és életet.

© 2019 A Keresztény Közösség Egyház