„Én vagyok a világ világossága”

Pekka Asikainen, a finnországi Keresztény Közösség papjának prédikációja 2020. március 29-én

„Én vagyok a világ világossága”

János 8, 1-12

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA”

A körülöttünk lévő világ elcsendesült. Kevesen járnak a falusi utakon és a városok utcáin. Néhány autót és kerékpárt látni csak. Úgy tűnik, mintha a csendes hét már elkezdődött volna. És igen, elkezdődött!

Sok európai otthonba a betegség és a halál csendje tért be vendégként ezekben a hetekben, és ez a vendég folytatja útját, megy tovább. A félelem hatalmába kerítette az emberiséget. Sok olyan természetes dolog, mint a szabad kijárás, a személyes találkozások, az egészség, mindennapi életünk – még a templomba járás is –, kérdésessé vált, sőt tilos. A kicsi, szemmel nem látható vírus idézte elő mindezt.

A vírust úgy hívják: Korona, korona, ami sajátos módon királyságra utal. És valóban van benne valami nagy és uralkodó jellegű. Ez a birodalom nem ismer határokat, az egész emberiség és mindannyiunk feletti uralkodásra törekszik.

Ez a „koronás fő” diktátor, vagy – szabadságunkat tiszteletben tartva – hív minket a helyes útra, valódi, igaz emberi létünk felé.

Lehet, hogy ez a király életfeltételeket teremt számunkra ahhoz, hogy felfedezhessünk valami újat az önmagunkkal, a szeretteinkkel, a munkatársainkkal, a sorstársainkkal való kapcsolatunkban, és az élethez, a halálhoz és az egész emberiséghez való viszonyulásunkban?

Erre csak én tudok választ adni, én, aki a feltámadás és az élet vagyok.

Ha feltekintünk a felhőtlen, tiszta égre, láthatjuk, hogy a nap fényesebben ragyog, mint korábban. Éjjelente a csillagos égen az esti csillag, a Vénusz és egy vékony holdsarló vezeti a szemet a sír sötétségéből fel a szellem világosságának birodalmába, ahol a feltámadás történik. Ahogy az út mentén az aranysárga őszi falevél a nyár ígéretét hozza nekünk, úgy ez a láthatatlan koronavírus is beszél nekünk a halál valóságos kulisszái mögött rejlő élet csodájáról, ha megértjük beszédét.

Pekka Asikainen

Fordította: Radics Helga

Letölthető pdf formátumban: Prédikáció Én vagyok a világ világossága