Szemlélődés a Mihály-időszak evangéliumrészletéhez
Jelenések könyve 12, 1-17
Mihály-időszak harmadik vasárnap,
2010. október 17., 2010. október 28.
“Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.
Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig. Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.” Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.”
Bizonyára már mindenki megtapasztalhatta, hogy amikor mások kinyilvánítják, hogy bíznak bennünk, akkor olyan dolgokat is képesek vagyunk véghezvinni, amit nem gondoltunk volna lehetségesnek. Az ő belénk vetett hitük erőt ad nekünk a feladatra. Az ő belénk vetett hitük úgy lát bennünket, mintha már legyőztük volna az akadályt. Mihály és angyalai legyőzték a vádló ellenséget, a kritikust, és kitaszították őt a mennyből. A kritizálás, az antagonizmus és a hazugság sárkánya letaszíttatott a földre, és most közöttünk ármánykodik. Ez ok lehet a riadalomra. Ez ugyanakkor az emberiségbe vetett bizalom melletti tanúságtétel is. Mihály érettnek ítél bennünket arra, hogy megbirkózzunk a kihívással és megharcoljunk az ördöggel – a kriticizmussal, az antagonizmussal és a hazugságokkal mind saját magunkban, mind pedig a világban. A kihívás valóban ijesztő. Mihály Krisztus élharcosa. Jelen korunkban Mihály „Krisztus arca előtt jár”, mint az İ arckifejezése.
Ez az arckifejezés pedig komoly és határozott. Ugyanakkor az emberszentelő szertartásban Krisztus azt mondja, hogy a kereszthalálát követően a vérbe egy új hit áramlik. Ez nemcsak a mi hitünk, ez a segítség az isteni lényektől ered. Ez az a hit is, amelyet Krisztus és Mihály helyez az emberiségbe. Az ı erejükkel a vérünkben, az ő segítségükkel fel fogunk ébredni és felnövünk a gonosszal szembeni küzdelem kihívásához. Az ő segítségükkel sikerülni fog megmenekülnünk a gonosz elnyelő hatalmától. Ők saját sasszárnyakat adnak
nekünk, hogy a számunkra kijelölt helyre repülhessünk; azért, hogy a bennünk újjászületett Krisztus, a lelkünkben élő Krisztus biztonságban legyen. Ők úgy tekintenek ránk, mintha mi mindezt már megcselekedtük volna. A világ gúnyolódhat az erőfeszítéseinken, akár még ellenezheti is azt – de nekünk is megvan a magunk hite. Ahogy Reinhold Niebuhr vallja:
„Semmi sem, amit tennünk érdemes, érhető el életünkben;
ezért a reménység legyen a mi mentsvárunk.
Semmi sem, ami igaz vagy szép vagy jó, tűnik teljesen érthetőnek
a történelem pillanatnyi összefüggésében;
ezért a hit legyen a mi mentsvárunk.
Semmi sem, amit teszünk, legyen bármily erkölcsös, valósítható meg egyedül;
ezért a szeretet a mi mentsvárunk.” [1]
[1] Reinhold Niebuhr, Szemelvény a „The Irony of American History” („Az amerikai történelem iróniája”), idézve a „Leading from Within” („Belsőből vezérelve”) (szerk. S.M.Intrator és M.Scribner) című műből.
Cynthia Hindes 2010
Fordította: Krivácsy Zoltán
www.thechristiancommunity.org