Háromféle módon készülünk minden emberszentelő szertartás ünneplésére: háromszor nyitjuk meg a magasabb rendnek azt a teret, amelyben teljesülhet a szertartás.
Először megjelenik a láng, amellyel meggyújtjuk az oltár hét gyertyáját. Már a fényük is megváltoztatja az egész teret, megemel minden fényt, ami az ablakokon át vagy a lámpákból érkezik. A gyertyák fénye megvilágítja azt a teret, amelyben látásunkkal és más érzékeinkkel is az isteni felé fordulunk, gondolkodásunk által és teljes lelkünkkel.
Aztán megszólal a szertartás kezdetét jelző kis harang tiszta hangja, amely megnyitja a hallgatás terét a hallgatás csendjében. Nyitottá teszi azt az érzékelő hallószervünket, amelynek a szertartás örök Igéje szól. Ez tisztító, ébresztő hívás arra, hogy meghalljuk a bennünket hívó szót.
Ezután lehet kinyitni a könyvet, a szertartás könyvét. Azt a könyvet, amelyet az élet könyvének is nevezhetünk, mert minden, ami belőle elhangzik, az a magasabb rendű élet felé vezet bennünket, amit minden embernek keresnie kell a maga módján, ha igaz életre akar lelni, és nem akar megsemmisülni.
A fény terében, az igaz hallás és igaz beszéd terében, a megnyitott könyv terében tud Krisztus beköltözni a szertartás folyamatába és életünkbe.
Kedves Gyülekezet!
A Karácsonyért ünnepeljük Adventet. Arra a karácsonyra készülünk, amelyet három minőségben ünnepelhetünk:
Az éjféli szertartásból olyan hatalmas fény árad, amely bevilágít a sötétségbe.
A kegyelemfény, amely világosabb minden lámpa fényénél, sőt, még a Nap fényénél is.
Hajnalban a teremtő Ige gyógyító hatásáról szól a szertartás, ami egy új harangszóként hangzik fel az isteni világalapból. Az Ige megragadja a belső és hallható beszédünket is, hogy átváltoztassa azt.
Karácsony nappali szertartása pedig a szívről szól: Ahogy Krisztus a tanítványát, Pétert kérdezte:„Szeretsz engem?” Így szól hozzánk a szertartás nyitott könyve,
mert ez az élet kérdése!
Ezt a három hatást erősítjük meg minden keresztvetésnél. A homlokunk előtt vetett kereszt által a tiszta fényt keressük és engedjük be, hogy megtanuljuk megérteni a világ életét. Az állunk előtt vetett kereszttel arra törekszünk, hogy tisztuljon meg a szavunk, amellyel szólni és tenni akarunk másokkal együtt a világ megváltoztatásáért. A mellkasunk közepe előtti kereszttel azt erősítjük, hogy meg akarjuk nyitni a szívünket minden út és minden megbízatás felé, amelyek által mi is az Úr hűséges szolgájává válhatunk.
Úgy, ahogy Mária, aki efelé irányította lelkét újra meg újra.
Példakép lehet számunkra Mária a Karácsonyhoz vezető utunkon, a hármas keresztvetésnél hét alkalommal minden emberszentelő szertartáson és minden úton, amelyet Karácsony és az emberszentelő szertartás mutat.
Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.