Gondolataink és érzéseink megtisztításáról

2010. december 5., Advent második vasárnapja

Pál apostol Filippiekhez írt levele 4, 1; 4, 4-9

“Szeretett testvéreim, kedveseim, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! …Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem terjesszétek kéréseteket az Úr elé minden imádságotokban és hálaadásotokban. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tiszteletre méltó, igazságos, ami tiszta, szeretetre és dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Váltsátok tettekre azt, amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és jó példaként láttatok, s veletek lesz a béke Istene.”

Egy régimódi ház három vagy négyszintes. Legalul van az alagsor. Ott van a tűzhely. A második és a harmadik szint az élettér. Ez az a tér, ahol az otthoni élet javarészt zajlik. A felső szint pedig a padlás. Ez az a hely, ahová felvisszük, és ahol tároljuk mindenféle régi dolgainkat. Vannak köztük, amiket nagyra becsülünk, pl. az albumokat, vannak, amelyek évszakonként hasznosak, mint a téli paplan, és vannak köztük egyszerűen elhasznált bóvlik is. Ha megfelelően gondozzuk, a padlás a jövő tárházává válhat.
A háznak ez a képe analóg az ember felépítésével. Anyagcserénk alsó régiója a tűzhely, amely melegen tart minket. Középső részünk, az érző szív birodalma az, ahol megéljük napról napra a szeretetet és a gyűlöletet. A fejünk pedig a tárház. A padláshoz hasonlóan ez sem magától töltődik meg – mi juttatjuk fel oda a dolgokat, ahol aztán elhelyezzük, rendezzük és tároljuk azokat. Emlékeink és gondolataink is itt vannak a múltból.
Helyénvaló a padlást időről időre átfésülni. Ami még hasznos és értelme van, azt megtarthatjuk. Amit már nem tudunk használni, azt elajándékozhatjuk. A bóvlitól pedig egyszerűen megszabadulunk. Ugyanígy kell, hogy rendben tartsuk mentális állapotunkat: gondolataink és emlékeink padlását. A mai igében Pál arra buzdít, hogy takarítsuk ki a padlásunkat. Azt szorgalmazza, hogy ne tömjük tele a fejünket aggódó gondolatokkal. Arra buzdít, hogy a szerencsénket összeharácsolni hívatott jogformáló gondolatok helyett a hála gondolatait küldjük az angyaloknak és Istennek. Arra buzdít, hogy barátságos gondolatokat közvetítsünk a körülöttünk lévők felé.
De mindenek felett arra buzdít, hogy éljünk a saját gondolati szabadságunkkal, hogy azt hozzuk, ami igazán szükségese a jövő számára. Mert ami szívtájunk életterében él, és amivel a fejünk padlása terhes, azt mi magunk helyezzük oda. Pál arra bátorít bennünket, hogy azzal töltsük meg szívünket és fejünket, ami jó, ami szép és ami igaz.
Az évnek abban a szakaszában vagyunk, amikor reménykedünk, és az Érkezőt várjuk. Arra készülünk elő, hogy szívünk meleg és békés életterébe befogadjuk a Krisztusgyermeket. Ezért átválogatjuk a padlást, megszüntetjük az összevisszaságot. Tiszteletünk és szeretetünk paplanjával akarjuk betakarni Őt. Legbecsesebb emlékeink albumát akarjuk felajánlani neki. Így kedvességgel, szépséggel és jósággal készítjük fel belső szív-otthonunkat a vendég számára, aki már úton van
felénk.

Cynthia Hindes 2010
Fordította: Krivácsy Zoltán
www.thechristiancommunity.org
https://akeresztenykozosseg.org