Szemlélődés február első hetének trinitáris időszaki evangéliumrészletéhez 2010. február 7-én
A szőlőmunkások
2010. február 7., Február első trinitáris hete
Máté 20. 1-16.
“Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a
szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor
kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül
és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még
mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így
válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!
Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Február első trinitáris hete
2010. február 7.
Máté 20. 1-16.
Az ország egy terület, vagy birtok, amelynek határa van. A mai olvasmányban Krisztus „a mennyek országa” kifejezést használja. De ahogyan Ő beszél erről, nem engedi, hogy úgy gondoljunk a mennyek országára, mint egy életen túli helyre, ahová csak halálunk után léphetünk be. Az Ő mennyeinek országa itteni, földi hely. Egyfajta párhuzamos mindenség, amely földi életünk mellett, vagy azon belül történik. Határait a róla való tudásunk, a rá irányuló figyelmünk húzza meg. Mindenhol létező, ahol a szellemi és a földi eggyé válik az emberi szív jelenében. Ez a földi mennyek országa egy olyan hely, ahová dolgozni hívnak bennünket, hogy
másokkal közösségben elköteleződjünk az akaratunkban. Isten mindannyiunkat hív, fel akar fogadni mindenkit, aki készen áll a munkára, szívvel-lélekkel, most, ebben a mennyei-földi országában és érte. Az Úr királyságát az Ő óhaja, az Ő kívánsága hozza létre, hogy a szellemi és a földi egymásba érjenek. Jutalma, a napi bérünk ugyanaz mindenki számára: azt kapjuk, amire szükségünk van, hogy elvégezzük
napi feladatunkat. Minden emberszentelő szertatás közepén, Krisztussal együtt imádkozzuk a szavakat,
melyeket Ő tanított nekünk. Ezek a szavak a kulcs a királyságba nyíló ajtóhoz. Valósuljon meg az Atya akarata a föld számára a mi tetteinken keresztül. Bízhatunk, hogy megkapjuk a mindennapi kenyerünket, amely éltet minket az Ő munkája számára.
Krisztussal imádkozzuk az Atyához:
A Te királyságod születik tovább tetteinkben, és abban, ahogy éljük az életünket. A Te akaratodat teljesítjük életünk tetteiben, ahogyan Te, Atyám, lelkünk (lényünk) mélyében azt elrejtetted. A szellem táplálékát (az élet kenyerét) kínálod (nyújtod) nekünk áradó bőséggel életünk minden változásában. [1]
[1] Rudolf Steinernek a Miatyánkra irányuló szemlélődéséből. Scherák Mari fordítása.
Cynthia Hindes 2009
Fordította: Nagy Ágoston
www.thechristiancommunity.org