Szemlélődés a Mihály-időszak első hetének evangéliumrészleteihez
A királyi vőlegény mennyegzője
Máté 22: 1-14
Mihály-időszak, 2009. szeptember 29.
2009. október, Mihály-időszak első hete
Máté 22: 1-14
Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: “Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A
menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
2009. október, Mihály-időszak
Máté 22: 1-14
A mai olvasmányban Krisztus királyságként írja le az emberi szívet. Szívünk királyságának uralkodója az Atya. Az Ő hatalma az „amint vetsz, úgy aratsz” törvényében fejeződik ki. Ha fogékonyságot vetünk, szívesen fogad; ha elutasítást vetünk, kénytelen elzavarni bennünket. A szív királyának van egy fia, a szív Vőlegénye. Apa és Fia együtt hívnak bennünket az Isteni Vőlegény és az Emberiség Lelke Nagy Menyegzőjére. Mindenki hivatalos erre a menyegzőre. Csak az érdeklődés hiánya, az önelégültség és a túlzott elfoglaltság állhatnak az utunkba. Az egyetlen elvárás felénk az, hogy megfelelő léleköltözetben jelenjünk meg. A felajánlás legszebb ünneplőruháját kell magunkra öltenünk, és alázattal kell társalognunk a szív Királyával. Akik ezt nem képesek megtenni, kivettetnek a külső világ sötétjébe, kezüket és lábukat tetteik következményei kötözik meg. De remény még úgy is van. Mert a menyegzői ünnep folyamatosan tart; a meghívókat újra és újra kiküldik. És még a külső sötétségben is felnőhetünk ahhoz, hogy rátaláljunk a menyegzőre vivő útra.
Amikor a nap visszahúzódik a föld peremén a tüze fénylik a sötéten elterülő homokon.
…A szív fától madárra röppen,
madártól távoli csillagra,
csillagról szeretetre; és a szeretet növekszik
…, fordul és munkál,
a gondolat szolgája, kézben tartott lámpás. [1]
Mindannyian a Menyegzőre vivő úton járunk. Van, aki már járt ott és a visszautat keresi; de mindannyian hivatalosak vagyunk és mindannyian lámpást tartunk a kezünkben: a szeretet fényét, amely segít az utat követni.
[1] Philippe Jaccottet, “Distances”, in The Selected Poems of Philippe Jaccottet, translated by Derek Mahon
Cynthia Hindes 2009
Fordította: Nagy Ágoston
www.thechristiancommunity.org