Open/Close Menu Élő beszélgetések az egyén és a világ nagy kérdéseiről, a párkapcsolat, vallás, hivatás, válság, gyász, lelki és szellemi utak tükrében.

November 1. és 2.

Motívum

Mihály-napkor arra emlékeztettük magunkat, hogy az ünnep teljes címe Szent Mihály és minden angyalok. A hálával teli rátekintés, belső szüret talán megnyitja lelkünket „minden angyalok” tekintete és érzései előtt, nevezetesen az előtt, aki a mi őrző szellem-társunk, kísérőnk és vezetőnk az idők során, aki a többi társával együtt fogadja gondolatainkat, imáinkat, érzéseinket és szándékainkat, és integrálja azokat (ha reálisak) a szellemi világok rendezett fejlődésébe.

Ha tehát a Mindenszentek előestéjén (október 31-én) elképzeljük, ahogyan a Michael-időszak lélekgyümölcsei az emberiséget vezető szellemi lények felé emelkednek, akkor magunk elé képzelhetjük, ahogyan a jövőre vonatkozó akaratunk most megszólítja a „szenteket” (azokat az embereket, akik képesek velük együtt dolgozni).

Hogy mit értünk a „szentek” és a „lelkek” alatt, azt alább, a Bibliai kontextus című részben magyarázzuk meg.

Természet

A november egy szigorú hónap. Az ólmos égbolt mintha lepelként borulna a világra, a színek elmúlnak, és a szél ide-oda fújja a leveleket. A természet dicsőségesen visszahúzódott. Az év lezárul, és az élet leereszkedik a lenti birodalomba.

Bibliai kontextus

Ennek egy aspektusát ábrázolja az Apokalipszis (Jel 5,8 és 8,3), ahol az angyalok a mi imáinkat használják füstként Isten előtt a szellemi világbeli oltáron. Vajon ez a fordulat a Mihály-időszaki reflexióktól az ember jövőjének Istenéhez intézett fohász felé nem jobb formája-e a Mindenszentekre való felkészülésnek, mint az utóbbi évek halloweeni mammonikus csúfságai? Nem sokkal egészségesebb-e arra emlékezni, hogy a szépség és a morál belülről száműzi vagy szelídíti meg a gonoszt? Egy gyereket még így is lehet ízlésesen és humorosan boszorkánynak öltöztetni a boltokat elárasztó műanyag függelékek nélkül, amelyek csak az embertelent és emberelleneset jelenítik meg erőszakos képekben. (Nem “Ki olyan, mint Isten?”, hanem “Ki olyan, mint a fenevad?” – Jel 13,4). “Szentek” alatt nemcsak az egyházak által kanonizáltakat értjük, hanem azokat is, akik földi életük során képesek voltak megtestesíteni az isteni akarat egyes megváltó jellegzetességeit, akár egy adott vallásban, akár saját lényük emberségén keresztül nyilvánult ez meg. Nemcsak úgy, hogy látomásaik voltak, gyógyításokat végeztek vagy természetfeletti jelenségek történtek rajtuk keresztül, hanem úgy is, hogy olyan mértékben voltak élő tanúi az igaz emberségnek, hogy jelenlétükben mások is közelebb tudtak kerülni a saját embervoltukhoz. Itt különbséget kell tennünk emberség és emberi (humanizmus) között. Az emberi (humánus) az ember földi és “humusz” aspektusát hangsúlyozza, amire már korábban utaltunk; az emberség a humanizmushoz még hozzáadja az emberi törekvést a szellem felé. A földi élet minden pillanatában az örök létet valósítani meg, különösen egy törekvő közösség keretében – ez az alapja ugyanezen képesség halál utáni felébredésének, a “szent-ségnek”. Az ilyen emberek a közvetítők, azok, akiket az elmúlt 20 évben a halál utáni életről megjelent egyes könyvekben úgy említenek, mint akik segítenek az újonnan érkezőknek eligazodni, gyógyítják a halál traumáját, de segítenek lesugározni a kegyelmet a még megtestesült emberek világába is. Sokkal több ilyen lélek van, mint ahányat a naptárban találunk! Ők érzik magukban Krisztust, nemcsak a keresztény vallás Krisztusát, hanem Krisztust mint minden élet sugárzó forrását a világegyetemben.

November 2-án a kör kibővül a “minden lelkek”, a túlvilági lelkek körével, akik ezen az oldalon arra törekedtek, hogy megvalósítsák saját, szabadon választott ideáljaikat, bármily szerényen is, mert a halál után nekik is megvan az erejük, hogy jóindulatúan befolyásolják a Föld ügyeit, beleértve a mi szellemi tevékenységünket is. Ebben a hónapban különös figyelmet fordíthatunk arra, hogy hová visz bennünket a valódi akaratunk, és hogyan változtatják meg véletlen események a tervezett napunkat azzá, amit végül megélünk (vagy halunk), mert ez felfedheti ez elhunytak behatásait.

Az összes elhunytak között így lelhetők fel a “minden lelkek”, akik életükben valami önmagukon túlmutatóval is törődtek. Ők erősebben fénylenek, és könnyebben megtalálják egymást a szellemi világban. Közöttük vannak azok is, akik a Földön vallásos módon gyakorolták a szellem iránti odaadást. Ők még magasabb szférákban érnek el egyesülést. Aztán ott vannak azok, akiknek vallásossága meghaladott minden faji és felekezeti korlátot: az ő szívük olyan, mint a Nap. Ezáltal a szívük Krisztusnak is helyet adhat: ők a “szentek”, akiknek megvan a képességük arra, hogy másokon segítsenek mind szellemben, mind a Földön.

Meditatív képek

Fentebb már utaltunk a Jelenések könyvében a szentekkel kapcsolatban említett füstölőre. Ott olyan spirituális képet kaptunk, amely szerint a füstölő az a rituális anyag, amely az ima működését ábrázolja. Mi a kapcsolat az ima és a füstölő között? Amit látunk, az a felszálló és szétterülő füst. De mi az, ami a füstöt létrehozza?

A növények, amelyekből a füstölőanyagok származnak, nagyon forró éghajlaton nőnek, ahol sok az erős napfény. A növény magába szívja azt a fényt. Később kivonják a gyantát, és ezt izzó szénen égetjük. Két dologra van tehát szükségünk ahhoz, hogy imádkozhassunk. Először is fényre, azaz messzire mutató gondolatokra a világról, világossá tenni a dolgokat. Másodszor melegségre, a szív melegségére, gondoskodó figyelemre aziránt, amiért imádkozni fogunk. Amikor aztán az akaraterőnket mozgósítjuk, hogy ezt a kettőt együtt alkalmazzuk, akkor ebben teljes lelkünk részt vesz: a gondolataink, az érzéseink és a cselekvésünk (akaratunk), a magasabb énünk uralma alatt.

Imádság

Most már képesek vagyunk imádkozni azokért, akik meghaltak, és rajtuk keresztül a magasabb hatalmakhoz is, azokért a dolgokért, amelyek szükségletként szólnak hozzánk.

A Michael-időszaki hangulatból kiindulva különösen olyan helyzetekre gondolunk, amelyeknek pozitívan kell a jövőbe vezetniük, hogy jó gyümölcsöt teremjenek. Imáinkban tehát erre összpontosítunk: a megváltásra és a gyümölcsözőségre.

Ezután imánk felemelkedik – ezt elképzelhetjük – őrangyalunk által, először “minden szentekhez” és “minden lelkekhez”, majd az archetipikus szellemi oltárnál álló magasabb lényekhez, akik saját erejüket kölcsönzik nekik, hogy továbbküldjék őket. Bejutnak a világegyetem szellemi gazdagságába, hogy áldásként térjenek vissza, a kegyelem és a szerencse isteni erejével feltöltve, hogy helyrehozzák azokat a helyzeteket, amelyekre gondoskodó figyelmünket irányítjuk – vagy akár másokat is, amelyekről nem is tudunk.

A természet szemlélése – az északi és a déli féltekén

Gyakran jócskán benne járunk az őszben, mire a nyár végi viszonylagos csend után újra felfigyelünk a madárcsicsergésre. Az egyik első a vörösbegy. Minél jobban megismerjük a vörösbegyet, annál különlegesebbnek láthatjuk. Magabiztosságot, kíváncsiságot, sőt még barátságosságot is mutat. A vörösbegy még a nyitott konyhaablakon is bejön enni, ha türelmesen bátorítjuk. És a vörösbegy egészen sajátságosan tud nézni az emberre, másképpen, mint a többi madár. Az ember szinte egyenrangúnak érzi magát! Magatartása baráti benyomást kelt bennünk, és képes megnyitni elménket és szívünket arra a birodalomra, ami éppen csak a küszöbön túl van. Éneke természetesen onnan jön, és amikor az elhunytakra gondolunk, és ő megjelenik és énekel, ez az élmény nagyon mély benyomást tud tenni ránk. A világ más részein talán más madarak töltik be ezt a szerepet.

Nincs ebben semmi tudományos: egyszerűen csak olyan különleges a vörösbegy élménye, hogy belsőleg megmozdulunk, megnyílunk a túlvilág felé. Nem érzünk-e valahogy mindig hálát, amikor megjelenik? Lelkünkben az angyalunkkal beszélgetünk, de a természetben a vörösbegy az, aki erre emlékeztet, külső képben és megélésben.

Az ünnep megteremtése

Sok nemzet emlékezik ebben a hónapban a háborús halottakra. Mi pedig, a hónap elején a “szentek és a “lelkek” által megerősítve, kiterjeszthetjük imáinkat, gondolatainkat és érzéseinket minden elhunytra, és most különösen a tragikus körülmények között elhunytakra, mert nem kell többé elszigeteltnek éreznünk magunkat, ha megpróbálunk támaszt nyújtani nekik. Minden angyal, “szent” és “lélek” körülveszi őket a lelki sötétségben melegen izzó fényburokkal, ami egyszer átjárja majd őket, megvilágosítja őket és gyógyulást hoz nekik. Az ezirányú erőfeszítéseink valójában táplálékul szolgálnak a szellemi világ mindeme lényei számára is. Ismét felhasználhatjuk teljes művészi szabadságunkat, hogy ennek külső formát teremtsünk otthonunkban.

Ahogy az ünnepi év hagyományosan az adventtel kezdődik, ez az ünnep zárja azt.

Összefoglalás

A november a skorpió jegyében áll, és a megerősödött emberi lélek pozitív válaszára hív a bukott természetünk fullánkja ellen. Lelkünket a felemelkedő sashoz kapcsolja, annak az erőnek a hírnökéhez, amely bennünk ébred, hogy önzetlenül irányítsuk gondoskodó figyelmünket mások igaz lényére (az antropozófiában Szelleménnek vagy Manasznak nevezzük). Az ünnepek körforgásának és a teljes föld gyógyításának örök szelleme hordozza felénk ezt a jövőt.

Roger Druitt: Festivals of the Year (Az év ünnepei) c. könyvének utolsó fejezete. Fordította: Nagy Ágoston

© 2019 A Keresztény Közösség Egyház