Tábori beszámoló – hat szemszögből
– avagy miért szeret a családunk a Keresztény Közösség nyári táborába menni minden évben?
Barbara (49)
Gyakorlott táborlakó vagyok, szeretek nagy közösségben aktívan pihenni. Élvezem, hogy magam dönthetek a programokon való részvétel és pihenés arányáról, és hogy minden arc ismerős, bárkivel lehet beszélgetni. Egy évben egyszer imádom azt is, hogy egy teremben alszik a hatfős család, sőt, többnyire Dzseszika is velünk lakik, úgyhogy heten igazodunk nappal egymás dilijeihez, este pedig egymás szuszogásához. Az idei táborban mégis az volt a legjobb, hogy végre egyszer minden szertartásra eljutottam. Van valami egészen különös hangulata annak, hogy reggel-este megélek valamit a kultuszból, reggel frissen, vagy félálomban, este néha pihegve, hogy “jajdejó, végül csak sikerült elszaladni a zaj elől, és odaérni időben”, máskor korán indulva, elmélyülve, csillagfényből gyertyafénybe érkezve. Annyi színe van egy ilyen tábornak! Az év többi részében egy hónap alatt nem jut nekem annyi lelki, szellemi feltöltődés, mint itt. Kihagyhatatlan program évről évre!
Gábor (48)
Már sokadik éve veszünk részt a táborban. Minden év új és új helyzet, hiszen a gyerekeink is cseperednek közben. Ez a mi részvételüket is befolyásolja, számunkra is új lehetőségek nyílnak évről évre. Én például a 2020-as évi táborban tudtam először részt venni a reggeli szertartásokon, erre korábban nem volt mód, a kicsiket kellett istápolni reggelente. A “felnőtt” beszélgetések és a remek társaság szerencsére adottak voltak minden évben. Nemesvámosban pedig azt szeretem, hogy egy szép fekvésű falu, egy kellemes séta, ha az ember egyedüllétre vágyik.
Nina (16)
Ötödik éve veszek részt a Keresztény Közösség családos táborában, és eddig mindig ez volt az egyik, amit legjobban vártam a nyárban. Megvan minden korosztálynak a maga programja, a kisebbek kézműveskedhetnek, a felnőttek beszélgetéseken és szertartásokon vehetnek részt. És vagyunk mi, fiatalok, akik nem igazán tartozunk bele egyik kategóriába se, de mi részt vehetünk mindenen. Szeretem, hogy mindent közösen csinálunk: együtt készülünk elő az étkezésekhez, van közös játék, csoportos programok, mint a kirándulás és a strand. Bár többnyire ott vagyunk 50-60-an, mégis annyira nyugodt és családias a légkör, hogy nem lehet nem szeretni az egészet úgy, ahogy van. Köszönöm, hogy részese lehetek!
Lencsi (15)
A kedvencem mindig a kultikus zárás. Az egész, onnantól kezdve, hogy kilépek az utcára, hogy átsétáljak a másik épületbe, ahol a szertartás van. A nap már nem látszik, csak az, hogy színesre festi az eget. A kutyák ugatnak, végig kísér a hangjuk. Épphogy csak hűvös van, pont jó. Ciripelés is hallatszik olykor. Az egész olyan, mintha rá akarna hangolni a szertartásra. Aztán odaérek a házhoz, belépek az ajtón, majd be a szertartástérbe… és olyan érzésem van, mintha mindenből áradna a ragyogó fény.
Elina (10)
Nekem nagyon jó volt a táborban, hogy sokat voltunk együtt. Mindenfélét játszottunk: fogócskát, bújócskát, és még tollasoztunk is. Minden nap kézműveskedtünk, és nagyon sokat nevettünk.
Olivér (8)
A tornateremben nagyon jó volt játszani. Nem ez volt a legeslegjobb, de tetszett az is, hogy a szobánk ablakából éppen le lehetett látni a pajtaszálló előtti pályára. Egyszer pedig elmentünk Csopakra, fürödtünk a Balatonban Ákossal, megdobáltuk Attilát iszappal, ő meg kergetett minket a vízben, mire mindketten megbotlottunk, Attila utolért minket, és ránk fröcskölt egy adag vizet.