Február végén, március elején gyülekezetünk vendége volt Anand Mandaiker úr, aki a Keresztény Közösség hét tagú vezetőségének tagja, azon belül is a három felső vezető egyike. Mandaiker úr indiai származású pap, aki gyermekkorát a hinduizmussal áthatott Indiai-félszigeten töltötte.
Életpályája 23 évesen, építészhallgatóként vezette Európába, a Keresztény Közösség stuttgarti papi szemináriumára, hogy aztán később a Keresztény Közösség papjaként a kereszténységet szolgálja. Életének továbbra is fontos törekvése maradt az indiai emberek segítése, amit világi szervezetekkel is együttműködve tesz. Ezek közül a Gandhi-mozgalom munkájáról mesélt részletesen, készségesen eleget téve a munkatárskör kérésének. Így 2014. március 1-én és 2-án két előadása hangzott el (angol és német nyelven) a Keresztény Közösség kápolnájában „A szegények erőszak nélküli küzdelme Indiában” és „Gandhi öröksége ma” címmel. A két előadás között angol nyelven teljesült az emberszentelő szertartás vasárnap délelőtt. Érdeklődők népes köre töltötte meg a közösségi teret ezen a hétvégén fiatalokkal, idősekkel, a gyülekezetünk tagjaival, a téma iránt érdeklődő diákokkal, pedagógusokkal, miközben a szüleiket váró gyerekek a kisteremben játszottak.
Mandaiker úr pillanatok alatt felkeltette érdeklődésünket témái iránt, nyitott, ébresztő kérdéseivel rögtön bevonta a jelenlévőket az együttgondolkodásba. (Például: Mi mindent kell megszervezni és előkészíteni, ha 25 ezer vagy 75-85 ezer ember szeretne menetelni India 1. számú autópályáján három és fél héten keresztül Góliából Delhibe? vagy Mi az erőszak, milyen formái lehetnek?) Érzékletes és részletes példákon keresztül mutatta be nekünk az indiai szegények (az őserdőkben élő és életterüket egyre több okból elveszítő őslakosok) életét, élethelyzetét és problémáit, az erőszakmentesség módjait. Szavai mély együttérzést keltettek. Az érzékletes példákon keresztül közel hozta hozzánk az indiai emberek erőszakmentes küzdelmét, a Gandhi-mozgalom törekvéseit, és jól érthető módon adott rátekintést a szegények erőszak nélküli mozgalmának célkitűzéseire, követeléseire és eredményeire. Bemutatta a Gandhi-mozgalom modern, példaértékű működését, amely Gandhi életének kulcsmotívumaival összhangban tevékenykedik.
Összekötötte mindezeket a hétköznapi és vallási értelemben vett áldozathozatal folyamatával, eljutva odáig, ami Gandhi életének legfőbb motívuma volt: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”
Röviden összefoglalva: Nem a világ változására kell várni, hanem saját belső változásunkon dolgozni, mert ettől kezd változni a világ is. A Keresztény Közösség ereje az ember változást teremtő képességében és ennek ápolásában rejlik. Ez teszi lehetővé azt is, hogy az ember ne passzívan, hanem aktívan álljon a világban és erőszakmentesen, a hindi ahimsa szó etimológiája alapján pontosítva: hőt, melegséget teremtve közösségben cselekedjen és hasson a világban. Elmondta, hogy tulajdonképpen ezt gyakoroljuk az emberszentelő szertartáson is: ha nyitottan lépünk a szertartásba, és érdeklődve, odaadással hallgatjuk az evangéliumot, az együttérzést válthat ki, és ez alapozza meg annak a lehetőségét, hogy átélhetjük a megszületett hő átváltoztató erejét, az egységet, a kommuniót.
A változáshoz áldozatkészség és áldozathozatal segíthet bennünket. Ennek a képessége az, ami hőt teremt és lehetővé teszi az erőszakmentes, mégis aktív cselekvést. Ez a fejlődés alapja, amelyet minden ember gyakorolhat ma is, abban a környezetben, amelyben él.
Radics Helga