Rev. Cynthia Hindes, 10029 Densmore Ave., North Hills, CA 91343 (818) – 893-0668
Szemlélődés június harmadik hetének trinitáris időszaki evangélimrészletéhez, 2009. június 21.
Krisztus és Nikodémusz találkozása
János 3, 1-17
Minden éjjel elhagyjuk testünket és belépünk Isten és angyalai birodalmába. Ott táplálásban és gyógyításban részesülünk. Reggel visszatérünk testünk házába, felfrissülten és bizonyos értelemben: ujjászületve.
Nikodémusz abban a birodalomban találkozik Krisztussal, amelybe éjjel lépünk be. Krisztus ott szól neki arról, hogy szükséges az újjászületés egy még további szinten. Nem testileg, nem a mindennapi felébredésként, hanem egy még magasabb szinten.
Mert amikor ébren is vagyunk, alszunk – mindennapi életünk álmát alusszuk. De ezen a világon túl van az igazi világ, az a hatalmas világ, amelyből minden fejlődés ered. Olyan hely az, ahova mindennapi tudatosságunk nem ér fel. Olyan hely az, ahol meghallhatjuk Isten leheletének hangját, ahogyan minden pillanatban az új életet leheli mindenbe; olyan hely, ahol az életünk az Ő teremtő élete. Krisztus arra buzdítja Nikodémuszt, arra buzdít mindannyiunkat, hogy ébredjünk bele ebbe a birodalomba, hogy szülessünk bele ebbe az időn túli magasabb életbe. Ez időbe telik nekünk, lassan ébredünk. De mindannyian átéltünk már elcsípett pillanatokat ebből. A költő kérdi:
Az a nagy hibád, hogy úgy adod elő a drámát,
mintha egyedül lennél. … Bizonnyal,
még te is érezted időnként a nagy rendet;
az áradó jelenlétet, a kórust, amely felerősíti
egyedi hangodat.1
Így hát tán fektethetjük bizalmunkat ebben az életben
azokba az elemekbe,
melyeket majd ezután látunk meg.2
© Cynthia Hindes 2009
Fordította: Nagy Ágoston
1 “Everything is Waiting for You”, David Whyte, in Everything is Waiting for You.
2 David Whyte, “Working Together”, in House of Belonging.