Az elhunytak kíséréséhez
A halált követő három napban az elhunyt életére tekint, képekben látja azokat az eseményeket, amelyekhez kötődött lényével. Segít neki, ha mi is visszatekintünk életének képeire, olvasunk az evangéliumból Jézus Krisztus életéről (különösen a János evangéliumból), és a Mi Atyánk imával kísérjük.
A harmadik nap után az életképek sora elhalványul, majd megszűnik, és az elhunyt új körülmények között, a lelki erők és lények terében keresi az ébredést, ahol teljesen új tájékozódásra van szüksége. Átéli és átérzi mindazt, amit másoknak okozott szeretetével vagy szeretetlenségével. Az élet lényeges eseményei tudatosodnak fokozatosan, tanulja elválasztani a lényegeset a lényegtelentől. Azzal, hogy ezt saját életünkben is igyekszünk megtenni, segítünk az elhunytaknak is.
Jó, ha sikerül közösen visszatekinteni életére, melyek voltak lényének fő törekvései, mit valósított meg, mi maradt töredékes. A befejezetlen vagy tökéletlen új értelmet nyerhet a visszatekintés fényében és inspirálhat is bennünket.
Gyakran azért nem érzékeljük az elhunytakat, mert olyan közel vannak, hogy nem vesszük észre őket és hatásaikat a saját gondolatainkban, érzéseinkben, törekvéseinkben. A túl gyakori helyett jobb ritkábban, de rendszeres ritmusban ápolni a kapcsolatot.
Fontos az önzetlen érdeklődés és a nyitott várakozás hangulatának megteremtése, valamint az a tudat, hogy átfogóan tekintve ugyanazok a céljaink: az EMBERré válás, a tanulás és fejlődés. A belső nyugalom megteremtése után képzeljünk el egy átélt helyzetet az elhunyttal, gondoljunk jellemző mozdulatára, hangjára, vagy tekintetére, akár életrajzára és törekvéseire. Felolvashatunk neki, imánkba, meditációnkba foglalhatjuk, meghívhatjuk az istentiszteletre, az emberszentelő szertartásra. A „felolvasás” lényege: az elhunytra gondolva élővé tenni magunkban tiszta és jó tartalmakat: könyv segítségével vagy anélkül, hangosan vagy csendben. Igyekezzünk mélyen átgondolni és átérezni a szellemi tartalmú gondolatokat. Gondolatról-gondolatra, szóról-szóra éltetni magunkban a maradandó jót, szépet és igazat.
Egy ima Rudolf Steinertől, amely a halált követő negyedik naptól kezdve évtizedeken át segíthet az elhunytnak:
Szeretetem szövődjön
Áldozattal burkaidba,
Melyek körülvesznek most téged –
Hűtse minden forróságod,
Melegítse minden hidegséged.
Élj szeretettel hordozva,
A fény adományával áthatva,
A magasba!
Segítő szempontok az elhunyt életére való tekintéshez
Lényeges életrajzi tudnivalók, időszakok, terek, események, személyek.
Gyermekkorának és ifjúságának meghatározó élményei.
Hozott képességek, és olyanok, amelyeket fejleszteni igyekezett.
Mi volt számára a lényeges, mire törekedett ?
Milyennek látta világunkat, az emberi életet és önmagát?
Egy jellemző szólásának, megnyilvánulásának felidézése.
Milyen egyéni színek, minőségek jelenhettek meg általa életünkben?
Mit és hogyan ajándékozott nekünk, a világnak jelenlétével, tetteivel, szeretetével ?
Mi mindenért lehetünk hálásak neki?
Mi okozott neki különös nehézséget ? Mit nem tudott elfogadni, feldolgozni, milyen nehézséget okozott sorstársainak ?
Milyennek látjuk őt, ha a küzdő, tanuló embert keressük megnyilvánulásaiban?
Esetleg hasonlítható életútja vagy törekvése valamilyen természeti képhez, folyamathoz?
Összeállította Silye Imre, a Keresztény Közösség papja és lelkésze
Tel. 1-200 28 89 vagy 20-440 97 17 imresilye@web.de