Nem csak családokat várunk! Érkezés 9.45 körül. Énekelünk, az Evangéliumhoz kapcsolódó történetet hallunk. Felkészítjük az iskolás gyermekeket a szertartásra. Az iskolás gyermekek szertartáson vehetnek részt a szülők és kisebb gyermekek jelenlétében. A szertartás után kézműves tevékenységek lesznek, majd batyus ebédre várunk mindenkit szeretettel.
Az előző családos nap még a Vízkereszt-időszakra esett. Eltelt egy hónap, és hipp-hopp, mindjárt át is ugorjuk a farsangot. De szerencsénk van – mivel idén aránylag későn jön el a Húsvét – van még időnk a mulatságra.
A tavalyi évhez hasonlóan februárra jár még egy kis reneszánsz táncház. Igaz, hogy a ceremóniamesterék háza táján betegség gyengíti a népet, bízunk a jó szerencsében.
“A Nap, az égi sugár, zúgó telünk elűzte már….” – szól az egyik francia trubadúrdallam. A trubadúrok és minnesängerek a földi szerelem köntösébe bújtatva, képi nyelven a lélek s a szellem nászáról beszéltek.
Az antikvitás óta ismert tanítás szerint – s az antropozófia is ezt tanítja – négy elem: a tűz, a levegő, a víz és a föld alkotják a világ gyökereit. Ezekből épül fel a látható univerzum.
A középkor és a reneszánsz idején a „királyi művészet”, az ars magica ihletett követői az Opus Magnumot, a Nagy Művet kívánták munkájukkal és életükkel megalkotni. Ehhez keresték minden dolgok lényegét, a transzcendens magot, a belső fényt, az ötödik elemet – a quinta essentia-t. Hitük szerint ebből a magból nőtt ki a lélek virága.
Dalainkból hol a lélek égi áhítata, hol a szív földi jó kedve, táncos-dalos derűje sugárzik. Énekeink ezt a kort s ezt a szellemet szeretnék megidézni közös örömünkre. Ha lesz időnk s kedvünk, a Békakirály meséje kapcsán még jobban átlényegülhetünk.
Ilyenkor még láthatatlan erők és lények dolgoznak a föld alatt. De egy-két hét, s nyilvánvalóvá válik a hatalmas átváltozás. Mese, ének, tánc, mind ezt az átváltoztató erőt hordozzák szelíd szeretettel. És hogy a pocakunk se maradjon üres, ha minden jól megy, a tervek szerint csörögefánkot fogunk sütni a konyhában együtt.