A gyermek vallása a kisgyermekkortól a konfirmáns korig

Ez volt a témánk a 2007. júniusi találkozón Solymáron. Michael Kaiser, a Keresztény Közösség évtizedes tapasztalatokkal rendelkező papja, a mindennapok legegyszerűbb jelenségei mögött rejlő nagy szellemi háttereket vázolta elénk.
Ezzel érzékelhetővé vált, hogy egészen más minőséget ad a család mindennapjainak, ha például a gyermekekkel rendszeresen imádkozunk. Két Rudolf Steiner által adott ima tartalmán közösen dolgoztunk.
Amíg a szülők „tanultak”, addig a gyermekek kirándultak és virágokkal tértek vissza. A virágokból Mészáros Marika segítségével koszorút fontak, és másnap a Gyermekek Vasárnapi Szertartása után egy szép pünkösdölőt játszottak el. A délelőtt egy mesével végződött.
Mindazokat a szellemi távlatokat, és gyakorlati tapasztalatokat, melyeket Kaiser úr felvázolt nekünk, most nem lehet megjeleníteni. Viszont átélhettük, hogy szükségünk van arra, hogy tudatosan foglalkozzunk a vallási neveléssel.
Ezt alátámasztják például azok az idézetek is, melyeket Rudolf Steiner egy előadásából fordítottam (Die religiöse und sittliche Erziehung im Lichte der Anthroposophie / A vallási és erkölcsi nevelés az antropozófia megvilágításában. 04.11. 1922 G.A. 297).

„A vallás átélése valójában magában az emberben rejlik. Mi ezt nem tudjuk beleültetni a gyermekbe, hanem az ő lelkéből kell a felszínre hoznunk. De úgy, amint nem orrunkkal, hanem szánkkal eszünk, úgy azt is tudnunk kell, hogy csak a megfelelő életkorban tudjuk a vallást közel hozni az emberhez. A valóságos szellem- megismerésen keresztül tanuljuk meg a megfelelőt a megfelelő korban megadni, és a gyermek azt veszi fel, ami az adott időben megfelel a képességeinek.”

„Akármilyen vadóc is lehet a kisgyermek, az érzéki világ iránti odaadása és ahhoz való kapcsolata szempontjából feltétlen vallásos a hangulata, mert ő maga teljesen az akar lenni, amit a környezetében lát és érzékel.”

„Ma nagyon keveset foglalkoznak a pszichológiában az életkor adottságait illetően, mert különben pontosan tudhatnák, hogy miből keletkeznek azok a nem helyén való vallásos érzések, melyek a szociális életben fellépnek. Azt sem tudják például, hogy mit lehet az éppen kilenc és tíz éves gyermek lelkéből a felszínre hozni.”
Ilyen érzékeny időpont a 12., és 17./18. év is, amikor feltétlen egy megfelelő valláspedagógiára van szükség.”

A fenti idézetek arról tanúskodnak, hogy a vallási nevelés témája kimeríthetetlen. Egyrészt foglalkoznunk kell vele, másrészt gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy a vallást be tudjuk építeni mindennapjainkba.

A 2007 augusztusi Karintiai tábor Michael Kaiserrel lehetőséget nyújt a vallási kérdések megbeszélésére, és a konfirmánsok előkészítő táborában a gyermekek és a segítők gyakorlatban élhetik meg ezt.

Reméljük, hogy mindkét táborról kapunk élménybeszámolókat!
De szívesen gyűjtünk a témához kérdéseket, hozzászólásokat, javaslatokat is, amelyek a honlap Kapcsolatfelvétel-én keresztül lehet hozzám eljuttatni.

Hillerné, Szende Sára