A Keresztény Közösség nemzetközi ifjúsági találkozója (Lipcse, 2013. pünkösd) után

Kedves Szülőtársak!

A pünkösdi hétvégét kétszáz 14-18(-20) éves fiatal között töltöttem, szeretném megosztani veletek ezt az élményemet.
A fiatalok túlnyomórészt Waldorf iskolások, a legtöbben németek, valamint osztrákok, csehek, grúzok és magyarok a Keresztény Közösség nemzetközi ifjúsági találkozóján vettek részt - volt szerencsém a magyar csoportot kísérni és tolmácsolni.

Lenyűgöző volt látni és megélni, ahogyan ezek a gyerekek meghallgatták az előadásokat korunk és a világ nagy kérdéseiről, majd ahogyan utána hozzászóltak! Volt bátorságuk felállni 200 ember előtt és nyíltan elmondani a gondolataikat. De nem azért, hogy mutogassák, milyen okosak és, hogy leszólják az előttük szólókat, hanem éppen elfogadva, tiszteletben tartva tették hozzá a saját meglátásaikat.
Aztán csoportbeszélgetéseken foglalkoztak olyan témákkal, hogy hogyan találhatunk értelmet az életünknek, hogy hogyan gondolhatunk nagyot és tehetünk érte apró lépéseket, hogy hogyan találhatunk valóban új gondolatokat, szabadság és meghatározottság, én és az Internet, férfiak és nők, pályaválasztás, élvezeti cikkek stb. stb. Nyitottan, értelmesen, emelkedetten, elfogadóan, egymást támogatva és bátorítva.

Amikor este bulizásra került sor, hihetetlenül kultúráltan, örömtelien, felszabadultan táncoltak vagy adtak elő apró műsorszámokat. És amikor közeledett az éjfél, egy intésre képesek voltak lecsendesedni, leülni a színházterem padlójára, átváltani kultikus énekre és részt venni az esti zárószertartáson, majd csendben, emelkedett lélekkel lefeküdni. (A találkozó szigorúan alkohol- és kábítószermentes volt! De meglátásom szerint a kultúrált bulizásban annak is nagy szerepe volt hogy élő zene szólt, nem gépi.)

Csoda volt, ahogy reggel és este egybegyűlt 150-200 Waldorfos fiatal, kaptak egy kottát és egy kezdőhangot, és pillanat alatt gyönyörű közös éneklés lett belőle, akár több szólamban!
Az ország-világ különböző helyeiről összegyűlt fiatalok két nap alatt olyan zenekart raktak össze, hogy az ember azt hinné, évek óta együtt zenélnek.
(A sajátos stílusban vezénylő karmester az egyik grúz résztvevő, aki maga hangszerelte a zenéket (keringő, foxtrott, cha-cha-cha, rock-and-roll stb.) az éppen összeállt zenekarra.)

Azért osztom meg veletek ezt az tapasztalást, mert láttam azokat a gyerekeket, akiken látható, tettenérhető a Waldorf pedagógia eredménye.
Ha a szüleiket kérdeznénk, ők is arról számonának be, hogy mennyi vér és veríték, mennyi küzdelem, konfliktus, fájdalom, áldozat, kudarc és bizonytalanság van mindennek a létrehozatalában.

Ha valakik képesek lesznek ezt a világot elviselhető és fenntartható irányba fordítani, azok ezek a gyerekek, és a hozzájuk hasonlók.
Akik akarnak és tudnak önmaguk jobbik részéhez kapcsolódni, célt és értelmet keresni, és azért tenni is.

Érdemes dolgozni a jövő pedagógiájáért!

Pünkösd után emelkedettséget, reményt, a választásunk iránti bizalmat kívánok mindenkinek!

Nagy Ágoston